Mi a teendő, ha egy kutyával találkozunkés láthatóan gazda nélkül bóklászik?!
Mindenekelőtt, ne arra gondoljunk, hogy biztosan megtámad és megharap!
Mérjük fel a kutyát, hogy tiszta-e, jó kondícióba van-e, egészséges-e, fényes-e a szőrzete, élénk-e a tekintete. Ha láthatóan van gazdája „csak" kiengedte sétálni, esetleg kiszökött. A mi környékünkön az a szokás, hogy az utcára engedik a kutyát, dolgát végezni.
Ezek a kutyák nem harapnak, viszont a kerékpárt majdnem kivétel nélkül megtámadják.
Ha félünk a kutyától, forduljunk vissza, vagy menjünk kerülővel. Ha erre nincs mód, próbáljunk higgadtak maradni, ne ugráljunk, ne hadonásszunk, ne próbáljunk elfutni. Amennyire lehet, kerüljük ki a kutyát, menjünk át a másik oldalra, a kerékpárról szálljunk le.
Amennyiben a kutya mégis úgy dönt, hogy meg akar velünk ismerkedni, álljunk meg, ne nézzünk a szemébe, inkább fordítsuk el a fejünket.
Hagyjuk, hogy megszimatoljon. Jó esetben a kutya tovább megy, és mi is elindulhatunk lassan, nyugodtan.
Semmiképpen ne próbáljuk meg a kutyát ellökni, eltaszítani!
A nagyon piszkos, elhanyagolt, régóta kóborló, gazdátlan ebek inkább elkerülik az embert.
A tüzelési időszak miatt falkába tömörült ebek meg úgyis egymással, a tüzelő szukával vannak elfoglalva.
TEHÁT felesleges arra gondolni, hogy ezek a „vérszomjas" vadállatok miránk lesnek!
Amennyiben mindig ugyan azzal a kóbor kutyával találkozunk, próbáljuk meg kideríteni, hogy melyik házból engedik ki rendszeresen, és talán a tulajdonost megkérve, hogy ne tegye, eredményt érhetünk el! Bár a kutyások legtöbbje el sem tudja képzelni, hogyan is lehet félni az ő aranyos kutyájától.
Ha „fóbiásan" rettegünk a kutyától, egy kutyariasztó síp is segíthet.
A gyerekeket arra kell tanítani, hogy az iskolából hazafelé menet, legyenek óvatosak, és semmiképp ne rohangáljanak, sikítozzanak, ha egy kutyával találkoznak.
Mi a teendő, ha kóbor kutyát talál az ember?
Ha tetovált és a száma olvasható, a MEOE-nál kell utánanézni. A MEOE a tenyésztőt tartja nyilván, illetve a gazdát, ha átíratták a kutyát. A tenyésztőtől lehet eljutni a gazdáig, ha van nyilvántartása az eladott kutyákról.
Ha nincs benne tetoválás, első körben el kell vinni a legközelebbi állatorvoshoz, aki megnézi, hogy van-e benne chip.
Ha van:
Ellenőrzi a
www.petvetdata.hu -n,
hogy benne van-e az adatbázisban. Ha benne van, rendben, meglesz a gazdi. Átfutási idő: 2-3 perc.
Ha nincs benne a petvetdatában, akkor fel kell hívni az OÁI-t:460-6300/417. Ők megnézik, hogy benne van-e az ő nyilvántartásukban. Ha igen, faxon kell kérni a tulaj adatait. Átfutási idő 2-3 nap.
Ha egyik adatbázisban sincs benne és a kutya 2 évnél fiatalabb és sanszosan fajtatiszta, akkor MEOE chipes kutyáról beszélünk. Ebben az esetben az Anivetet kell hívni: 383-8138. Ők a tenyésztőig tudnak adatot adni. (Átfutási idő: 10-20 perc) Innen minden a tenyésztő kezében van. Ha neki van nyilvántartása, akkor meglesz a gazdi, ha nem, akkor nem.
Tanácsok kutya elveszítése esetén
Az első és legfontosabb tanács: azonnal kezdje meg a keresést. Ne várjon arra, hogy a kutya esetleg magától hazatalál.
A második tanács: a lehető legtöbb helyen hirdesse az elveszett kutyát. Minél többen tudnak róla, annál nagyobb az esélye, hogy aki találkozik vele, felismeri és értesíti Önt.
A harmadik tanács: figyelje a talált kutyákról szóló hirdetéseket. Lehet, hogy befogadták valahol a kutyát és keresik a gazdáját.
Keresés
- ha van gyepmesteri telep a városban, menjen oda minél gyakrabban személyesen, ha teheti, naponta;
- ha nincs gyepmesteri telep, illetékes gyepmester mindenképpen van, őt értesítse (ha nem tudja, hol érheti el, kérdezze meg az önkormányzatnál);
- látogassa végig a közeli állatmenhelyeket
Hirdetés
- plakátok
rakjon ki plakátokat az elveszítés környékén (forgalmas helyeken, buszmegálló, vasútállomás, boltok), értesítse a közeli állatorvosokat.
- média
hirdetés a helyi újság(ok)ban, rádiók, helyi TV
- internet
Figyelje folyamatosan az állatvédő oldalakat, jelezze az állat eltűnését
Hirdetések figyelése
figyelje a talált kutyákról szóló plakátokat, hirdetéseket, talált kutyákat hirdető és az állatvédő szervezetek weboldalait
Akinek be van chipezve a kutyája, a következőket kell tennie:
Ellenőrizni a www.petvetdata.hu -n, hogy benne van-e a kamarai adatbázisban. Ha igen, akkor csak arra kell vigyázni, hogy minden adatváltozást lejelentsen az állatorvosnál.
Ha nincs, akkor fel kell vetetni!
Ha valaki külföldről vesz chipes kutyát, akkor annak az adatait is fel kell vetetni a kamarai adatbázisba. Ezt bármelyik állatorvos meg tudja csinálni.
*
MINDEN AMIT A KULLANCSOKRÓL TUDNUNK KELL
A kullancsok pókszabású ,ízeltlábú atkák valódi paraziták mivel életbenmaradásuk, szaporodásuk "gazdaállatfüggő".Szaporodásuk köztigazdákban is történik. Éles szájszerveikkel fájdalmas, viszkető sebeket ejtenek a bőrön, hogy vérhez jussanak és közben nyálukkal különféle kórokozókkal fertőzik meg a "véradót".
Magyarországon kb. 20 féle kullancs él, de nem mindegyik terjeszt az emberre is veszélyes betegséget (és amelyik igen, az sem mindig fertőzött). A kullancs a tölgyerdőket és az árnyékos helyeket kedveli, az erdő aljnövényzetében, a bozótosokban tartózkodik a legszívesebben. Előfordulhat a kertekben is!
Hazánkban három kullancsfaj játszik fontos szerepet a fertőzések terjesztésében :
Az Ixodes ricinus Európában a leggyakrabban előforduló kullancsfaj. Életciklusuk 1,5-2 év.
A Lyme-kór terjesztésében játszik fontos szerepet.
Kutyákban a Lyme-kór, ellentétben az emberrel általában nem jár a kullancscsípés körül kialakuló bőrpírral. Sok esetben úgy alakul ki a kutyában a fertőzöttség, hogy a tulajdonos nem is vesz észre semmit. A tünetek hetekkel vagy akár hónapokkal a fertőződést követően jelentkeznek : étvágytalanság, láz, sántaság, duzzadt, esetleg fájdalmas ízületek. Kutyákban a betegség általában gyógyítható, de rendszerint 6-8 hétig tartó kezelést igényel.Védőoltás is van e kór ellen,,ami nagy biztonsággal megelőzi a betegséget.
A Dermacentor reticulatus a második legfontosabb kullancs hazánkban a kutyákon. Kedveli a füves-bokros, szikes talajú területeket. Kutyán ezért lábvégeken, ujjak között telepedik meg és folytat vérszívást. Életciklusa 1-2 év. A babesiosis kialakulásában játszik fontos szerepet.
A babesiosis egyre gyakrabban előforduló súlyos vérszegénységgel járó megbetegedés kutyákban, amely gyors állatorvosi beavatkozás hiányában végzetes. A tünetek néhány nappal a fertőződést követően jelentkeznek. Leggyakoribb a heveny forma, ami nagyon jellegzetes tünetekkel jár : nagyfokú elesettség, láz (akár 42 C), a vérfestékvizelés miatt sötétbarna vizelet. Túlheveny lefolyás esetén fiatal kutyák vagy legyengült ellenállóképességű kutyák hirtelen elpusztulhatnak heveny légzési elégtelenségben, illetve a vérkeringés heveny összeomlásában. Egyébként súlyos vesebetegség következtében pusztul el a kutya. Babesiosis gyanúja esetén (kullancs + bágyadtság, később barna vizelet) nagyon fontos, hogy a kutya minél előbb állatorvosi ellátásban részesüljön !
A Rhipicephalus sanguineus a mediterrán vidékről népesítette be egész Európát. Hazánkban kisebb a jelentősége. Kutyákon világszerte a leggyakoribb, barna kullancsnak is hívják. Életciklusa 3-6 hónap. A babesiosis kialakulásában játszik fontos szerepet.
Mivel a kullancs a háziállatokat és az embert egyaránt megbetegítheti, minden kirándulás (és a szabadban töltött nap) után alaposan át kell vizsgálni az egész testfelületet. A kullancsot azonnal el kell távolítani.
Legegyszerűbb módja az, ha körömmel vagy csipesszel megfogjuk és kitépjük a bőrből. Vigyázni kell, hogy ne nyomjuk szét a potrohát, akkor ugyanis a kullancs béltartalma bekerül a szervezetünkbe. Ugyanezért nem szabad tekergetni vagy bezsírozni sem: ez öklendezésre készteti az állatot, és a fertőzött váladék bejut a szervezetünkbe. Ha véletlenül beszakad a feje (és ez valójában nem is a feje, hanem az állkapcsa), az nem akkora baj: néhány nap múlva általában magától is kilökődik. Ha nem, el kell távolítani, mert gyulladást okozhat, de fertőzést már nem terjeszt.
Védekezés a kullancsok ellen : A kullancsok szinte egész évben fenyegető veszélyt jelentenek, de legaktívabbak a tavaszi (március-június) és őszi (szeptember-október) hónapokban. A nyári forró időszakot nyugalmi állapotban töltik, mivel a kiszáradásra, direkt napsugárzásra a legérzékenyebbek, ugyanakkor, mivel nagyon szívósak a téli hónapokban, a legnagyobb fagyok idején is előfordulhat, hogy kullancsot találunk a kutyán.
*
Ha támadnak az élősködők
A kullancsok kártétele leginkább az általuk terjesztett betegségekben rejlik. A csípést követően a kezdeti tünetek jellegtelenek, majd a későbbiekben az érintett szerv megbetegedése jellemzi a betegséget.
A kullancsok általában 2-6 évig élnek, életük során átlagosan háromszor szívnak vért. A gazdaállaton párosodnak, azután a hím elpusztul. A „támadást" - a tévhittel ellentétben - nem a fák lombjairól hajtják végre, hanem a bokrok vagy egyéb alacsonyabb növények leveleiről ugranak az áldozatra. A vészívás napokig tart, a nőstény a saját testtömegének akár 120-szorosát képes kiszívni. Táplálkozás után a jóllakott élősködő egyszerűen lehullik a gazdaállatról. Fontos még tudni, hogy a külvilágból behurcolt kullancsok némelyike elszaporodik a környezetben - akár a lakásban is -, tehát a védekezés során erre is kell gondolni!
A kullancsokat, bolhákat és egyéb, a szervezet felületén tevékenykedő parazitákat összefoglalóan ektoparazitáknak nevezzük. Vegyük sorra, mely ízetlábúakról van szó. Kezdjük a kullancsokkal, amelyek az atkák rendjébe (Acaridea) tartozó vérszívó paraziták. Közülük három, betegségeket terjesztő kullancsfajról kell megemlékezni: a vöröshasú kullancs (Ixodes ricinus), a Dermacentor reticulatus és a Ripicephalus sanguineus. Az Ixodes ricinus terjeszti a közismert Lyme-kórt - és egyes megfigyelések szerint újabban a babesiosis kórokozóját is. A jó hír az, hogy a kullancs Lyme-borreliosis kórokozója a vérszívás első 24 órájában nem oltja át. A Babesia canis canis terjesztésében a Dermacentor reticulatus játszik szerepet - egyesek szerint főszerepet. |
A következő vérszívó élősködő a bolha. A kutyabolha nemcsak a kutya, hanem akár az ember vérével is megelégszik. Ezzel szemben a macskabolha és a sül bolhája egyre gyakrabban fordulnak elő a kutyán. A bolhák kártétele, a kullancsokéhoz hasonlóan, az általuk terjesztett betegségekben - többek között baktériumokat és egyes bélférgek fejlődési alakjait hordozzák és adják át -, valamint a csípés által kiváltott allergiás reakcióban nyilvánul meg. Az allergiás reakciót a bolha nyálában lévő anyagok váltják ki, ami gyakran heves viszketés és súlyos bőrgyulladás kíséretében jelentkezik. Az allergiás válasz megjelenéséhez akár egyetlen bolhacsípés is elegendő. Fontos tudnivaló a védekezés szempontjából, hogy a bolha - a kullanccsal ellentétben - csak vérszívás céljából keresi fel a gazdaállatot, élete nagy részét a környezetben tölti. Az arányokat tekintve, míg 100 bolhából 5 a kutyán lakmározik, addig 95 társa bújik meg a környezetben.
Essen néhány szó az atkáról is. Hazánkban három atkafaj okozhat rühösséget: a fülrühösséget az Otodectes cynotis, a fejrühösséget a Notoedres cati, az egész testre kiterjedően jelentkező rühösséget pedig a Sarcoptes scabiei var. Canis okozza. A rühösség a fertőzött bőrterület viszketésével, a szőrhiánnyal hívja fel magár a figyelmet. A többi atkafaj közül megemlíthető még a szőrtüszőatka, amely kis számban egészséges kutyákon is megtalálható. Súlyos betegséget okozó, nagymértékű elszaporodásához genetikai defektus, immunhiányos állapot vagy rendkívül rossz higiénés körülmények vezetnek. Mivel az eddig felsorolt vérszívó ízetlábúak nagyon aprók, a pontos diagnózis felállítása a bőrkaparék-minta mikroszkópos vizsgálatával történik. Van még néhány atkafaj, amely a kutyákat megbetegítheti, de ezek már szabad szemmel is láthatók és felismerhetők
A vérszívó élősködőkkel szembeni védelem nem mondható egyszerűnek. A fentiekben bemutatott paraziták nagyon sikeres túlélők. Változatos életmódi sajátosságaik miatt nehéz a védekezés ellenük. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy nemcsak a kutyán lévő bolhák és társaik ellen kell felvenni a harcot, hanem az össze együtt tartott állatot és a környezetet is alapos meg kell tisztítani tőlük. Erre számos készítmény áll rendelkezésre. Mivel ez itt nem a reklám helyen, nem emelnénk ki egyetlen készítményt sem, csupán általánosságban mutatom be néhány sorban, hogy mit használhatunk.
A különböző porok és fürdetők hatékonyak - de a hatásuk nagyon rövid ideig tart, ezért ezeket csak „tűzoltásra" használjuk. A hosszú távú megoldást a különböző spot-on készítmények és a bolhanyakörv jelentik.
A gyártók pontosan meghatározzák, hogy melyik készítményük melyik élősködővel szemben mennyi ideig nyújt védelmet. Ezenkívül az állatorvos is ad tanácsot arról, hogy az általa javasolt készítményeket a mindennapi életben hogyan érdemes használni.
Már utaltunk rá, hogy a kullancsok kártétele leginkább az általuk terjesztett betegségekben rejlik. A csípést követően a kezdeti tünetek jellegtelenek, majd a későbbiekben az érintett szerv megbetegedése jellemzi a betegséget. Azonban egy ízületi gyulladás vagy egy bénulás hátterében számos kór meghúzódhat, így nem könnyű a diagnózis.
A teljesség kedvéért meg kell még jegyezni, hogy a különböző tesztek pozitív eredménye messze nem jelenti azt, hogy a kutya Lyme-kórban szenved - csupán annyit bizonyít, hogy a szervezet találkozott a kórokozóval, arról azonban nem mond semmit, hogy van-e betegséget okozó baktérium a szervezetben. Ha esetleg tényleges fertőzés történt, akkor a gyógykezelésnél további gondot jelent, hogy a borreliák nehezen elérhető helyeken bújnak meg. Ezért a sikeres gyógykezelés sokszor több hetet is igénybe vehet.
A másik, kullancs által terjesztett betegség a babesiosis. Kórokozója egy vérben élősködő, egysejtű parazita, illetve annak alfajai. A különböző alfajok eltérő súlyosságú megbetegedés idéznek elő. Hazánkban a Babesia canis csanis a leggyakoribb, amely súlyos, a vörösvértestek szétesésével járó megbetegedés okoz. Jelen van még egy másik babesia, a kis babesia is, ennek elterjedtségéről azonban nem sokat tudunk, jelenleg még folynak a vizsgálatok. Mindkét esetben bizonyos idő szükséges ahhoz, hogy a kullancs a gazdaállatba juttassa a kórokozókat, ami legalább 24 óra.
Ajánlott a Lyme borreliosis elleni védőoltást adni, különösen fertőzött területen. Babesiosis ellen még nem létezik vakcina, csupán a gyógykezeléshez használt szert lehet megelőzésre használni. Azonban a hatás csak néhány hétig tart, az injekció viszont rendkívül fájdalmas, az oltás helyén kialakulhat tályog, és egyéb nem kívánt mellékhatás is jelentkezhet. Így összességében az mondható el, hogy a legjobb módszer a megelőzés.
*
Állati harapások ellátása
A bőrsérülést okozó állati harapások, karmolások a traumás sérülés mellett komoly fertőzést is okozhatnak. Ezek közül legismertebb és legrettegettebb a gyógyíthatatlan veszettség.
Bár igaz, hogy a kutya ősidők óta az ember hűséges társa, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nem csupán legjobb barátunk, hanem erős, roncsolni képes állkapcsú állat is. A kutya mindenképpen felügyeletet és fegyelmezést igényel, tartása a gyermekekre nézve ugyanolyan veszélyt jelent, mint egy szabadon álló konnektor vagy egy savval telt üveg. A kutyát a gazdi iránt táplált gyengéd érzelmei esetenként nem akadályozzák meg abban, hogy elsősorban ne a falkaösztönének engedelmeskedjen. Sokan vállalják a négylábú kedvenc tartását azért, hogy őrizze a házat vagy szórakoztassa a gazdit és a gyereket. Azonban jóval kevesebb olyan gazda van, aki saját elvárásain kívül a kutya szükségleteit is figyelembe veszi. A meg nem értett, felidegesített vagy kihasznált kutyák védekezésül évente több ezer harapást mérnek csak a gyermekekre. A harapások 70 százaléka a gyerekek arcát éri.
Már a figyelmeztető harapások is gyakran hagynak maguk után tépőfogak okozta keskeny és mély sebeket. A hosszas sebgyógyulást követően a hegek még több évig is fennmaradhatnak. A türelme végére érő kutya nem uralja többé harapásának erejét, a megharapott húst marcangolni kezdi, acsarkodik, és néha előfordul, hogy kisebb-nagyobb darabokat ki is tép.
Az orvosok, az állatorvosok és viselkedéskutató szakemberek (etológusok) a harapásnak többféle okát határozták meg, kezdve a gyermekek viselkedésével. A gyermekeket 1 és 4 éves koruk között éri a legtöbb kutyaharapás, mert ebben az életkorban fedezik fel a világot, és nem tartanak az állatoktól. Nagyon gyakoriak a 11-13 éveseket érő támadások is. A pubertás, a nemi érés olyan agressziót indít be, amelyre a kutya válaszol, ha a gyermek túl messzire megy el az állat ingerlésében. A statisztikai adatok szerint a fő veszélyt elsősorban nem az ismeretlen kóbor állatok jelentik, a harapások 60 százalékát a saját kutya okozza. A beteg vagy koros kutya ugyanúgy szenvedhet középfülgyulladástól, ekcémától, vagy reumától, mint az emberek. Ha a gyermek az ilyen kutyát gyors felállásra ösztökéli, azzal harapásnak teszi ki magát. A pórázon tartott kutya, ha veszélyt érez, és nem tud elmenekülni, félelmében is haraphat.
Nem egyedülálló példa: a gyermek incselkedésétől végsőkig elkeseredett kutya bemenekül a szekrény alá. Ha nem figyelünk oda és a kicsi követi, hogy a szekrény alatt meghúzza a farkát, drámai helyzet alakul ki: a kutya vadul harap. A harapás oka a kutya neveléséből is eredhet. A gyakorló gazdik tudják, hogy a nevelést nem nehéz elrontani. Elég, ha megengedjük, hogy a lakásban a dominánsnak kikiáltott helyet (amely soha nem lehet az övé, pl.: ágy, konyhaszék stb.) elfoglalja, a kutya legkisebb őt érő frusztrációra is rosszul fog reagálni. Haraphat, ha például a gyermek nem akarja odaadni neki a kezében tartott süteményt, vagy ha megparancsoljuk neki, hogy szálljon le az ágyról. Ilyenkor az állat fenyegető mimikával nyilvánítja ki felháborodását, amit a család persze nem vesz komolyan, hiszen a kutya addig jóindulatúan engedelmeskedett a parancsoknak. Pedig most a kutya nem hogy nem engedelmeskedik, hanem még harap is. A gazdák ilyenkor zavarban vannak, nem értik mi történt, de a kutya még náluk is zavarodottabb.
A kutyaharapások nagy része elkerülhető lehetne, ha viselkedésünket a kutya által leadott vészjelekhez igazítanák. Hogy helyreállításuk a kutyának "a falkában betöltött rangsorát", szigorúan tartsuk magunkat bizonyos szabályokhoz: a kutya csak a család étkezése után kapjon enni, és tiltsuk meg neki a szobákba való belépést. Ha a hangunk tónusa meggyőző, intonációja hajthatatlan, a kutya meg fogja érteni a helyzetet. Ha az egész család magatartása egységes, következetes, és senki nem engedi a kutyának megszegni a szabályokat, akkor nyolc-tíz nap elegendő ahhoz, hogy az állat elfogadja az új parancsot. A helyzet újraszabályozása semmit sem fog változtatni a kutyánkhoz fűződő érzelmi viszonyainkon. Ellenkezőleg, az állat megkönnyebbül, mert végre logikus támpontokat jelölünk ki számára. Legyünk azonban mindig következetesek a szabályok betartását illetően, mert ha a kutya a szigor lazulását észleli, megkeresi a módját annak, hogy újból fölénk kerekedjen. Ha a családban gyermeket várunk, tiltsuk ki a baba leendő szobájából a kutyát, de szenteljünk neki továbbra is ugyanannyi időt a sétákra és a gyengédségre, mint annak előtte.
Az esetleges harapást követően a legfontosabb, hogy azonnal zárjuk el a kutyát vagy vigyük a sérültet biztonságos helyre, ahol nem érheti újabb támadás és biztonságban érzi magát. A megnyugtatást követően a harapás súlyosságának függvényében több dologról kell gondoskodnunk. Feladatunk a fertőtlenítés, a vérzéscsillapítás és a segélyhívás. Ezen felül célszerű tájékozódni arról, hogy a kutya a kötelező veszettség elleni oltást megkapta-e.
Mivel a harapás esetén igen nagy a fertőzés veszély ezért a rendelkezésre álló fertőtlenítő szert közvetlenül a sebbe is önthetjük, még abban az esetben is, ha az egyébként ellenjavallt, pl. a jód.
Ezt követően gondoskodjunk megfelelő vérzéscsillapításról és sebfedésről, illetve szükséges esetén hívjunk mentőt. Ha a sérülés kisebb, akkor is indokolt az orvosi ellátás, ennek érdekében keressük fel az illetékes sebészeti osztályt. Tekintettel arra, hogy a seb ellátásán felül a teendőket meghatározza az állati eredetű harapás ténye. Egyrészt tetanusz oltás szükséges, másrészt külön teendőt igényel, ha az állat nincs veszettség ellen beoltva.
Fontos tudnivaló, hogy bármilyen állati eredetű harapás egyformán veszélyes, annak ellenére, hogy a köznyelv általában a harapást a kutyával azonosítja. A másik kedvenc háziállatunk a macska által okozott harapás, karmolás legalább olyan veszélyes.
A betegek ellátása számtalan körülménytől függ. Az alábbi tennivalók csak nagy általánosságban igazak, ezektől jelentős mértékben eltérő ellátás is indokolt lehet:
A helyszíni ellátás fontos eleme a beteg és környezete megfelelő kikérdezése a történteket és a panaszokat illetően. Fontos a seb alapos vizsgálata, többek között nagysága, elhelyezkedése, mélysége, sérültek-e inak, idegek, nagyobb erek. A seb ellátása során elsődleges a megfelelő fertőtlenítés és a vérzés csillapítása.
Nagyobb vérvesztés már a helyszínen infúzió adását teszi indokolttá. Fontos a megfelelő fájdalomcsillapítás.
Mélyebb harapott seb minden esetben sebészi vizsgálatot és végleges ellátást igényel. Itt történik a szükséges egyéb intézkedések megtétele is, pl. tetanusz oltás, veszettség elleni védekezés.
*
A legtöbben szeretnénk tartani kutyát, cicát, nyulat, papagájt vagy más állatot. Jó vele játszani, sétáltatni a parkban, simogatni, büszkélkedni mások előtt. De vajon csak ennyi egy állat?
Nyilvánvalóan nem! Ennél sokkal-sokkal több! Nemcsak akkor játszik velünk, amikor nekünk kedvünk van hozzá, hanem esetleg akkor is játszani akar, ha mi nem érünk rá.
Viszont sétálni akkor is le kell vinni a kutyát, ha nem érünk rá, ha esik az eső, ha tikkasztó a hőség vagy dermesztő a hideg. És nem lehet elutazni anélkül, hogy ne gondoskodnánk róla arra az időre, amíg a család nincs otthon! És nem lehet lecserélni, mint egy játékot! Nem lehet megunni. Felelősséggel tartozunk iránta, amíg csak él. Egy kisállat általában az egész család életét befolyásolja: valamilyen szinten alkalmazkodni kell hozzá. Ugyanakkor a tapasztalatok szerint a gyerekeknek sokat segít a felelősség megtanulásában. Ha valóban szeretnének valamilyen állatot, sok mindenre hajlandók érte: például időben felkelnek reggel és hazajönnek iskola után, hogy sétálni vigyék, kefélik a szőrét, feltakarítják, ha odapiszkít valahova és kutyaiskolába is boldogan járnak vele.
Hét alapszabály
A felelős állattartók hét pontban fogalmazták meg a legfontosabb alapszabályokat.
Ezek a következők:
1. Felelősség: egyrészt az állatunk iránt, másrészt az emberek iránt. Ez annyit jelent, hogy miközben az állatainknak biztonságos otthont teremtünk a szomszédaink, családunk, sőt az idegenek életét sem nehezítjük meg ezzel.
2. Szeretet: az állatok is érző lények, ezért aztán ugyanúgy szükségük van szeretetre, mint nekünk. Tehát nemcsak etetni, itatni, sétáltatni kell őket, hanem szeretni is!
3. Táplálás: rendszeresen kell etetni az állatainkat. Ügyeljünk arra, hogy mindig a számukra legmegfelelőbb táplálékot kapják, mert attól lesznek egészségesek és szépek.
4. Mozgásigény: a mozgásigényük kielégítése ugyanolyan fontos, mint a táplálásuk. A fizikai és a lelki egészségükhöz szükségük van sétára, futásra, játékra.
5. Egészség: kedvenceink ugyanúgy megbetegedhetnek, mint mi. Amit tehetünk értük, hogy megelőzzük a betegségeket védőoltásokkal. Amire pedig nincs oltás, arra megfelelő kezelést, gyógyszert kell adnunk nekik.
6. Utódok: a tenyésztés vagy akár csak az egyszeri pároztatás is különös felelősséggel jár. Az alom tisztán tartása, a kölykök és az anya orvosi felügyelete, táplálása nem mindennapi feladat az állattartók számára.
7. Környezet: olyan állatot tartsunk, amelyik elfér a lakásban, s amelyikről megbízhatóan tudunk gondoskodni. Egy kis lakásban összezárva nem érzi jól magát sem egy nagy kutya, sem az emberek. De sok állatot együtt tartani még nagy lakásban vagy kertben sem célszerű. Ők sem mindig jönnek ugyanis ki egymással...
*
9 dolog, amit tudnod kell, mielőtt befogadnál egy kutyát
Gyerekként arról álmodtál, hogy kapsz majd egy kutyus, amikor ezredszer nézted végig Lassie szívszorító történetét? Ha szerencséd volt, már akkor gazdivá válhattál, de talán még akkor sem tudatosult benned igazán, mi jár azzal, ha magad mellé fogadsz egy kisállatot.
Mielőtt gazdivá válsz, kilenc dolgot feltétlenül tudnod kellene:
1. A kutyákra sok időt és energiát kell szánni
Igen, ők meghálálják a szereteted, de ha egész nap egyedül kell lenniük, mert te napi 10-12 órákat dolgozol, akkor talán el kellene gondolkodnod, hogy a kutya nem a legjobb választás számodra. Ha csak arra kellene egy kis társ a lakásodba, hogy néha eljátszadozz vele, akkor vegyél egy miniatűr robotkutyát, jobban jársz vele!
2. A kutyát naponta háromszor sétáltatni kell
Amikor gazdivá válsz, számolnod kell a kutyus szükségleteivel is. Például azzal, hogy legalább naponta háromszor harminc perc erejéig ki kell vinned a szabadba sétáltatni. Ha csak nem laksz zöldövezeti részen.
3. Bármilyen kutyafajtát is választasz, természetének illeszkednie kell az életmódodhoz és a környezetedhez
Ha egy kis garzonban élsz, akkor nem a legjobb választás egy nagy termetű kutyus, még akkor sem, ha kölyökként olyan kis édes. A nagy eb, nagy teret kíván. Valószínűleg te sem bírnád, ha egy kapszulában kellene leélned az életedet.
4. Gondold át azt is, milyen az éghajlat nálunk
Erre is csak azért van szükség, hogy a kutyusod minél boldogabb és kiegyensúlyozottabb legyen. Főként, ha házon kívül az udvaron lesz a lakhelye!
5. A kölyökkutyák igénylik a legtöbb munkát, eddzél rá jó előre!
Az álomszerűen édes kis eb képe mellé vizionálj pisi foltokat (jó esetben csak ennyit), szétrágott cipőket, ledöntött virágokat... A gyerek ugyanis kutyában is csak gyerek, ennek megfelelően annyira imádnivaló, no és persze kíváncsi, kajla, folyton éhes és eleven. És akkor még a fognövekedést és az tinivé válást már meg sem említettük!
6. Szüksége lesz a kölyökkutyádnak sok kis rágójátékra
A kölyökkutyák szeretnek minden „megkóstolni", egyszerűen kipróbálni mi mennyire rágható. Először is pakolj el minden gyógyszert és vegyszert (elérhető magasságon kívülre), majd a féltett dolgaidat (drága cipő, kínai váza... stb.), egyúttal pedig ajándékozd meg direkt a kölyökkutyák rágómániájára kifejlesztett játékokkal.
7. Miután megkaptad a kutyádat oltásokra kell vinned
Az oltáson kívül, már most jobb, ha számolsz vele, hogy rutinellenőrzéseken is részt kell vennie. Ez a minimum, amit meg kell tenned az egészséges életéért. És akkor még a direkt nekik készített étrend-kiegészítőkre és a változatos étrendre is gondolnod kell.
8. Megfelelő póráz és/ vagy hám a kutyának
A túl kicsi vagy túl nagy póráz megsebezheti őt, vagy akár másokat is megsebezhet vele, ha elfut.
9. Szórakozz jól a kutyusoddal!
A szívbeli kutyások azt mondják, nincs jobb barát egy kutyánál. Ezzel senki sem vitatkozhat!
*
Így válassz házi kedvencet!
Egy kutya élettartama 8-15 év lehet, ennyi időre választunk tehát társat, amikor hazaviszünk egy kiskutyát. Összeszedtük a legfontosabb szempontokat, amelyeket a vásárlás előtt érdemes mérlegelni, hogy az együttélés minél zökkenőmentesebb legyen.
Először is döntsd el, kell-e egyáltalán. Ne vegyél kutyát csak azért, mert a gyerek szépen kéri! Akkor vigyél haza egy kedvencet, ha minden családtag szívesen látja, különben csak konfliktusforrás lesz.
Alaposan át kell gondolnod azt is, tudod-e vállalni a kutyatartással járó felelősséget és kiadásokat (állatorvosi költségeket, rendszeres sétáltatást stb.). Ha bizonytalan vagy, először kisebb állatot (például hörcsögöt vagy törpenyúlt) vigyél haza, amely kevesebb törődést igényel, de nagyon sok szeretetet tud adni. Így tesztelheted magadat, milyen gazdi is vagy valójában.
A vásárlás előnye, hogy ismered a kutyus előéletét. Az örökbefogadásnál ez nem mindig igaz - de a menhelyeken is gyakran lehet kölyökkutyákkal találkozni, amelyek jelleme még alakítható. Ha szeretnéd tenyészteni vagy kiállításra járni vele, mindenképpen vásárolnod kell, de ha csak társat keresel, érdemes körülnézni a menhelyeken is. Sok helyen az önkéntesek alaposan ismerik az ebeket, és segítenek kiválasztani a hozzád illő társat. Így két kutyán segíthetsz: amelyiket befogadod, és amelyik az utcáról a menhelyre kerülhet.
A fajtatiszta kutyák genetikai háttere ismert, így biztosabban megbecsülhető, mekkorára nő, és milyen lesz a viselkedése. Ez azonban csak a jó tenyésztőktől származó ebekre igaz (a törzskönyv nélküli vagy túltenyésztett ebek utódai sokszor gyengébb genetikai örökséggel rendelkeznek, mint keverék társaik). Természetesen a keverék kutyát sem lehet tenyészteni vagy kiállításra vinni, de sportversenyeken indulhatnak, társnak pedig egyenrangúak pedigrés kollégáikkal.
Nagy testű kutyákat fizikailag nehezebb féken tartani: veszélyesebb, ha felugrálnak, vagy akár véletlenül is felboríthatnak egy kisgyereket. Emellett több táplálékra van szükségük, és általában mozgásszükségletük is nagyobb. A kis testű kutyákat könnyebb féken tartani, de sokszor hevesebb vérmérsékletűek. Ők a testalkatuk miatt igényelnek több odafigyelést, például a gerincük gyakran nem bírja a lépcsőzést.
*
Állat a családban
Talán nincs is olyan kicsi, aki ne lenne oda egy-egy édes kiskutyáért, cicáért, vagy más szőrös, pelyhes, pikkelyes, stb. élőlényért. A gyermekek ösztönösen vonzódnak az állatokhoz, de vajon jól tesszük, ha engedünk a nyomásnak, és beszerzünk egy-két lakótársat?
Az attól függ! Hogy mitől? Például attól, hogy ti, szülők milyen viszonyban vagytok a jószágokkal. Jobb, ha tudod ugyanis, hogy hosszú éveknek kell eltelniük addig, míg a gyermeked képes lesz valóban lelkiismeretesen ellátni a kedvencét. „Neked kellett a kutya (cica, hörcsög...), most már gondozd is!" - hangzik el a felháborodott mondat több családban. Kár szidnod a dolog miatt a gyereket: egyszerűen nem elég érett rá, még egy kisiskolás sem, hogy felelősséget vállaljon egy élőlény jóllétéért. Persze az nem árt, ha őt is bevonod az állat(ok) körüli teendőkbe, és együtt, játékosan gondoskodva róla, végül megtanulja a gyermek, hogy mit is jelent az állattartás. Szintén nem mindegy, hogy hová, milyen lakáskörülmények közé érkezne az állat. Családi ház udvarára például szinte kötelező néhány cica és kutya. De, ha többedik emeleti, apró panelben laktok, akkor próbáld megértetni a gyerekkel, hogy meg kell elégednie valami apróbb madárral, esetleg rágcsálóval, mert egy nagy mozgásigényű négylábú biztosan boldogtalan lenne nálatok.
Abban a családban, ahol a baba érkezésekor már jelen van valamilyen állat, nem kérdéses, hogy állatszerető lesz a gyerkőc is. Azonban nincs szükség állati jelenlétre a vonzalom kialakulásához, hiszen már az újszülött ruhácskáján is ott díszeleg egy-egy babaarcú négylábú, és plüss állatokkal rakjuk körbe a kiságyát, hogy ne féljen. Később aztán nyuszi hozza a húsvéti tojást, és rénszarvasok húzzák a Télapó szánját. Csoda, hogy úgy rajonganak értük a gyerekek? Amikor a baba már ülve utazik a babakocsiban, tekintetét elsősorban a mozgó „tárgyak" vonják magukra. Ezek között ott vannak a futkározó kutyák, macskák, galambok, egy-egy vidéki séta alkalmával pedig állatok egész sorával találkozhatunk. A kisgyerek örömmel játszik az állattal, mert az más, mint ő, mégis hasonló. Hancúrozhat, szórakozhat vele, ugyanakkor gondozhatja, ápolhatja is. Egy állat nem kér magyarázatot semmire, a „szabályai" egyszerűek, egyértelműek. Kell ennél több?
Igen, sajnos a „szerelem" még nem elég intézkedés az állattartáshoz. Sok mást is meg kell tenned, mielőtt új lakót viszel a házba. A kisebb, akváriumban, vagy terráriumban tartott állatokkal általában kevesebb a probléma, de az általuk nyújtott öröm sem annyira színes. Hiszen a vízben úszkáló halak, vagy a békésen szendergő teknősök látványa kellemes és megnyugtató ugyan, de nem lehet őket ölelgetni és hancúrozni velük. Egy huncut cica, vagy egy pajkos kutya viszont alaposan felboríthatja a megszokott életviteleteket. Miután eldöntöttétek, hogy milyen állatot szeretnétek, de még az előtt, hogy be is szereznétek, feltétlenül tájékozódj a faj, és a fajta tulajdonságairól! Gyönyörűek, és valóban igazi családi kutyák az amerikai filmekben látott Labradorok és Golden retrieverek, de kielégíthetetlen mozgásigényük miatt semmiképpen sem ajánlhatók panelházba. Aprók és kedvesek a tacskók, ám a vérükben lévő vadászösztön hatására rendkívül agresszívek is tudnak lenni. Épp ezért elengedhetetlen, hogy a vásárlás előtt konzultálj hozzáértő szakemberrel! Csakis tenyésztőtől, de legalábbis megbízható helyről vásárolj! Ellenkező esetben megeshet, hogy kis kedvencetek valamilyen rejtélyes betegség miatt akár néhány napon belül elpusztul. Olcsó és jó megoldás a menhelyi állatok örökbefogadása. Ezeken a telepeken folyamatos az állatorvosi felügyelet, az örökbeadott állatok garantáltan ivartalanítva és féregtelenítve vannak.
Ha kölyökállatot vásárolsz, ne lepődj meg azon, hogy majdnem annyi törődést igényel, mint egykor a saját édes gyermeked. Felnőtt állattal kevesebb a gond, de előfordulhat, hogy sosem fogja igazán megszokni az új helyét. Mire az otthonotokba kerül az új jövevény, gondosan készítsd elő a helyét, edényeit, játékait, ezzel megkönnyíted a beilleszkedését. Lehetőség szerint füröszd meg, és adj neki féreghajtót! Az első napokban ne hagyjátok magára túl hosszú ideig, főleg ne legyen kettesben a kisgyermeketekkel!
A legnépszerűbbek még mindig a kutyák és a macskák, de rajtuk kívül számtalan, akár egzotikus állatot is beszerezhettek. Alaposan gondoljatok át mindent, mielőtt döntést hoztok! Akár állatparkba, vagy állatsimogatóba is elmehettek, hogy a gyermeketek testközelből győződjön meg róla, hogy melyik állat hogyan él. Lehet, hogy egy tévéműsor után minden vágya lesz egy madárpók, de megismerve talán inkább mégis lemond róla. Az apró rágcsálók gondozása nem túl bonyolult, ám szólóban magányosak lehetnek, párban rendkívül gyorsan szaporodnak, azonos nemű társsal pedig nemritkán élet-halálharcot vívnak. Divatosak napjainkban a vadászgörények, melyek igazán kedves és különleges jószágok, ám roppant élénkek és nagy mozgásigényűek.
A legfontosabb: olyan állatot válassz, amely közel áll a szívedhez, amelytől nem félsz, és amelynek biztosítani tudod az egészséges, kiegyensúlyozott életet! A baba szempontjából a háziállat beszerzésére a legoptimálisabb az az időszak, amikor már nem tesz automatikusan mindent a szájába, és nem szopja az ujját. Lehet ugyanis bármilyen tiszta egy állat, és bármennyire körültekintő a takarítás, az állatok mindig hordoznak olyan kórokozókat, melyek egy gyermek szervezetébe kerülve betegségeket okozhatnak.
Ha volt már házikedvencetek a baba érkezése előtt, akkor is körültekintően kell eljárnotok az állat és a baba kapcsolatának építésekor. A legtöbb gyermektelen állattartó szívében a kedvence hasonló helyet foglal el, mint egy szülő szívében a gyermek. Gondozzák, ápolják, kényeztetik, óvják, szeretik. Nem meglepő, hogy az embergyerek érkezése az állat lelki életét felboríthatja. Hiszen eddig központi helyet élvezett a családban, most viszont alig figyelnek rá, a nagy felfordulásban talán még az ételét sem kapja meg időben. Mindenért rászólnak, állandóan csendre intik, s nem mehet be oda, ahová addig esetleg igen. Különösen az intelligensebb állatoknál fordulhat elő, hogy a kisbaba megjelenésekor féltékenység jeleit mutatják, és megpróbálják megóvni azt, amit a sajátjuknak gondolnak: a gazda kizárólagos figyelmét.
Soha ne hagyd magára a gyereket az állattal, még akkor sem, ha kifejezetten nyugodt, barátságos jószágról van szó! Meglehet, a jelenlétedben valóban eszébe sem jutna támadni, ám egy kisbaba viselkedése számtalan okot adhat arra, hogy a kutyában, macskában aktiválódjon a vadászösztön, illetve hirtelen mozdulatok, hanghatások esetén támadással próbálja megvédeni magát. A gyermek még tapasztalatlan, az állat ösztönösen cselekszik, tehát minden esetben a szülő felelőssége az, hogy a támadásokat megelőzéssel kivédje. Türelmes, fokozatos ismerkedéssel, szoktatással, neveléssel elérheted, hogy a gyermekednek rövid időn belül hű társa legyen egy állat.
*
A kutyus étrendje
A kutyáknak a természetes táplálék a legegészségesebb. Bár a mai tudomány néhány képviselője - nem ritkán bizonyos lobbik hatásának engedve - a mesterséges eledelek mellett teszi le a voksát, semmi nem érhet fel az eredeti táplálék minőségével.
|
Sok kérdés merül fel a kutyák etetésével kapcsolatban, főként a természetes étrend kapcsán. Meg kell-e főzni a húst? Ehet-e csontot? Mit egyen és milyen arányban? Mennyit ehet?
Ez e kérdésekre adott válaszok szigorúan Korom Gábor: Neked ugatok! című könyvéből származnak, és a szerző saját, szubjektív véleményét tartalmazzák. Oktatóként, illetve az oktatókat képző szakemberként mondja el véleményét - de a táplálkozás nem a szakterülete, de oktatói szempontból a kutya etetésének is nagy jelentősége van.
A kölyök számára könnyen emészthető és minőségi beltartalmú ételt ajánlatos biztosítani. Az anyjától való elválasztás után - 8-12 hetes korában - a kutya már fogyaszthat szilárd táplálékot: ez a nyers hústól a gabonapelyhekig bármi lehet. Arra kell odafigyelnünk, hogy ne tápláljuk egyoldalúan a kölyköt! Ennek kivédésére a legjobb az otthoni maradék beiktatása az étrendbe. A répától a kenyérhéjig mindent megkaphat az eb, sőt kapjon is meg. Ha nem áll fenn allergia, vagy más károsan befolyásoló probléma, akkor a lehető legjobbat tesszük a mindent etetéssel. Ajánlott a hús fogyasztása, de a tápokat csak kiegészítésként fogyassza: összeállított beltartalmuk valóban sok mindent tartalmaz. Ám a természetes táplálás is viselhető, nem feltétlenül kell sokkal nagyobb terheket vállalni vele.
Felnőtt kutyák esetén minimum heti egy éhező napot tarts! Több érv is alátámasztja a koplalást: tisztul a szervezet; a hasznosítás képessége javul; nő a gazda elismertsége; javul az étvágy, tehát az eb nem fog válogatni stb. A táplálék összeállításánál óvjuk a kutyát az elhízástól!
Mindenképpen kapjon rágnivalót: csontot vagy bármit, ami erősíti a rágóizmokat, segíti a fogíny vérkeringését, betakarítja a lepedéket a fogakról, megelőzi a fogkőképződést.
A gazdák általános aggodalma, hogy ha vegyesen, mindenfélével etetik, akkor a kutya nem kapja meg azt, ami kell a szervezetének. Ez a félelem alaptalan: a kutya szervezete kinyeri a táplálékból azt, amire szüksége van.
Ha egy kutya nem eszik rendesen, annak alapvetően három oka lehet: betegség, túletetés, bánat (a gazda vagy más kutyák után). A kutyának mindig éhesnek kell lennie, soha nem maradhat előtte étel! Így tudhatjuk meg azt, hogy ha a kutya nem eszik, akkor ott valami nincs rendben!
Optimális esetben a kutyának szinte bármit meg kellene ennie, amit a gazda elétesz. Ha az eb nem beteg és nem a szomszéd vizslalány tüzelése csavarta el a fejét, akkor az a dolga, hogy megegye azt, amit elétesznek. Ha nem fűlik a foga a neki szánt ételhez, akkor el kell venni előle: a legközelebbi étkezésnél próbálkozhatsz újra - ez addig menjen így, amíg nem eszik azt, amit kap.
Az, hogy egy étel nem ízlik a kutyának, árulkodó lehet, érdemes rá odafigyelni, de nem szabad egy jelzésnél nagyobb jelentőséget tanúsítani a jelenségnek.
Az etetésnél alkalmazandó szabályok:
• Soha ne maradjon a kutya előtt étel! Ha csak egy pillanatra is felemeli a fejét az edényből, vagy otthagyja a tálat, akkor el kell venni tőle, és a legközelebbi étkezéskor kerülhet elő újra.
• Az ételt - mint vezérek - otthagyjuk, meghagyjuk a kutyának! Nem ültetjük, nem gyakorlatoztatjuk, hanem úgy teszünk, mintha az a mi életünk lenne, és „jóllakva" ott hagyjuk neki. Ha az engedélyezésünk előtt próbálkozna, akkor zavarjuk el a prédától!
E szabályok betartásától pozitív változást remélhetsz a kapcsolatotokban, de a kutya étvágyában, egészségi állapotában is!
Korunk jelensége az elhízás, és ez az ebekre is igaz. Mint az embereknél, náluk is okozhatja a kevés mozgás, a túl sok táplálék, a túl erős beltartalmú táplálék, illetve a szervi problémák.
A lefogyasztásához növelni kell a mozgás, illetve csökkenteni a táplálék mennyiségét. Célszerű felhígítani az ételt pehelymixekkel vagy egyéb táplálék-kiegészítőkkel. Az elhízott kutya kezelésére ki kell kérni az állatorvos tanácsát is, célszerű kideríteni az elhízás valódi okát.
A kutyának, mielőtt az ember mellé került, keményen meg kellett dolgoznia a mindennapi betevő falatért. Gyakran egy hétnél hosszabb ideig sem jutott táplálékhoz.
Az emberek számára nagyon fontosak a ritmusok, például a rendszeres időben történő étkezés. Számtalan érvet fel lehetne sorakoztatni amellett, hogy miért jó az a kutyának, ha ő is ritmusban eszik. Ennek azonban nincs komolyabb jelentősége - sokkal inkább nekünk van szükségünk arra, hogy aznapi ritmusunkba beletesszük az etetési szertartás.