A kutya olyan, mint egy oltás

Egészségesebbek azok a gyerekek, akik olyan családban nőnek fel, amelyben kutya van, mint azok, akik ebmentesen cseperednek fel: kevesebb légúti betegség támadja meg őket - állítják finn orvosok.

 A szakemberek négyszáz csecsemőt kísértek figyelemmel életük első évében. Azok, akik ebes környezetben növekedtek, az időszaknak csak a 19 százalékában voltak betegek, míg a kutyamentesen élők az esztendő több mint egyharmadában, 36 százalékában.  

 A kutya-gyerekegészség közti összefüggés a finn Egyetemi Kórház kutatóinak feltételezése szerint abból adódik, hogy az ebek oltásszerűen védik a gyerekeket: kis mennyiségben kóros baktériumoknak és csíráknak teszik ki őket, amire a csemeték szervezete válaszul felvérteződik komolyabb betegségek ellen.

 A macskák hasonlóan jótékony hatásúak, bár kevésbé, mint a kutyák - adta hírül a Yahoo amerikai hírportál.

 Kapcsolódó cikkek

 

• A kutyák csökkentik a munkahelyi stresszt

 *

 INTERNETRŐL BEMÁSOLT TÖRTÉNET:

 Az eredeti cikk az alábbi linken található:

 http://www.noiportal.hu/main/npnews-12427.html

 Egy fagyos éjszakán kaptam a telefonhívást, hogy Szigethalmon, a műúton elütöttek, majd jó magyar szokás szerint sorsára hagytak egy kutyust. Egy másik önkéntes állatvédőhöz fordultam segítségért, aki mindent félredobva sietett a segítségünkre...

A várakozás ideje alatt Petike - így neveztük el a kis sérültet - csak szótlanul ült, és reménykedett abban, hogy valaki segít rajta. Mi emberek már régen ordítottunk volna a fájdalomtól, de Ő csak nézett rám szomorú szemecskéivel, és a szó szoros értelmében folytak a könnyei. Szívszorító látvány volt! És főleg az bántott, hogy nem tehettem semmit, csak a kis fejecskéjét simogathattam megnyugtatásképpen. Mozdítani ugyanis nem mertem rajta, mert arra nagyon rosszul reagált, és attól is féltem, hogy a gerince megsérült, és akkor csak még nagyobb bajt csinálok.

Az önkéntes állatvédőnek, az enyhe nyugtatónak és a fájdalomcsillapítóknak köszönhetően Petike szállítható állapotba került, és az egyik éjjel-nappali állatkórházban hajnalig tartó vizsgálatok után megállapították, hogy több helyen le, és eltört a csípője, szilánkosra tört a combcsontja, és ezektől a komoly sérülésektől véres a vizelete, sérült a kis veséje. Azonnal infúziós kezelést kapott, majd átkerült az Elveszett Állatok Alapítványához, ahol műtétek sorozata vár rá. Valószínűleg fémbeültetést fog kapni a kis drága, és soha többet nem fog tudni úgy szaladgálni, mint a társai, de felgyógyul - és ez a lényeg! Hogy folytathassa megkezdett kis életét, mert Neki is joga van hozzá!

 Petike nagyon szeretne élni!

 Petikénk farok csóválva, puszikat osztogatva, bizakodóan tekint a jövőbe, az első műtétjére várva. Ez azonban csak azoknak az embereknek köszönhető, akik mellette voltak, és akik nem mentek el a sorsa mellett, mint az, aki elgázolta. Sajnos azonban az állapota korántsem olyan jó, mint az élni akarása. A műtétet megelőző vizsgálatok során kiderült ugyanis, hogy egyik veséje annyira sérült, hogy az orvos nem is találta meg. A másik vese is roncsolódott, és a mája is súlyosan károsodott. Jelenleg tehát nincs műthető állapotban, naponta 3-szor kap infúziót, hogy stabilizálják az állapotát a műtéthez. Egy kedves szegedi (szintén önkéntes) lánynak köszönhetően Petike a lábadozását és további kis életét már családban töltheti majd.

 Kinek van joga az élethez?

 

Talán soha nem érjük meg azt, hogy méltó büntetését megkapja az, aki szó nélkül cserbenhagy egy elütött állatot, aki miután két (!) kerékkel keresztülmegy rajta, haza megy és befekszik az ágyába, és nyugodt lélekkel alszik. Ha egy emberről lett volna szó, már tele lenne a hírrel a média, de Petike „csak" egy kutya, akinek se chipje, se gazdája nincs. Ugyan, kinek hiányzik? Ha nem kap azonnal segítséget, reggelre ott halt volna meg a kerítés tövében, ahova a gázolás következtében elrepült. Más esetben kihajították volna a tó partjára, esetleg vették volna a fáradtságot, és elvitették volna a dögkútba, ne rondítsa már a ház elejét! És bizony, Petike eltűnt volna, mint aki sohasem létezett... Pedig Ő is egy kis érző lény, akinek joga van az élethez!

 
Nekünk tehát az marad, hogy mentsük, aki még menthető!
Vajon meddig kell a dolgoknak így mennie? Hogy családos, polgári fizetésből élő civil emberek rohannak éjszakáról éjszakára a bajba jutott állatokhoz? Hogy sírva kell adományokat gyűjteni egy-egy mentett kutyus műtétjéhez, etetéséhez, ellátásához? Mert a költségek az egeket verik, civil emberként szinte finanszírozhatatlanok! Kihez fordulhatnak segítségért az önkéntes állatvédők, akiknek az állatok élete mindennél fontosabb? Olyan sok ember él ezen a Földön, de mégsem figyel Rájuk - és velük együtt az állatokra - senki. Petike esete egy a sok közül, de bizonyára mindannyian találkoztatok már hasonló esettel. Szinte mindannyiunk nevében elmondhatom, hogy az egész állatmentés egy szélmalomharc Magyarországon.

 Nagyon sok bajba jutott állaton kell még segítenünk! De ez csak úgy működik, ha összefogunk. Mert a szeretet csodákra képes!

 *

GYERMEKKORBAN KEZDJE!

 Tanítsa meg gyermekét arra, hogyan közeledjen az állatokhoz,

 mert így elkerülheti a veszélyes támadásokat!

 

Gyógyító állatok

Az ember és állat barátsága több ezer éves. Az hogy még képesek minket meggyógyítani is, egy új keletű felfedezés. De hogyan képes egy szőrös négylábú gyógyítani? Mit tudnak ők, ami akár egy több diplomás szakemberrel való beszélgetésnél is többet ér?

 Ebterápia

Azt már régóta tudjuk, hogy a kutya az ember leghűségesebb barátja. Emellett okos, és kiválóan tanítható arra is, hogy támaszt nyújtson a vakoknak, megtalálja a lavina áldozatait, vagy kiszabadítsa a földrengés túlélőit.

Segítségével szóra bírható a trauma miatt némaságba temetkezett gyermek, oldható a depresszió és csökkenthető az egyedülállók magányérzete. A kutyát terápiás foglalkozásokon megfigyelték, milyen kedvező hatással van az ember szociális és érzelmi fejlődésére.

A kutyák például a szívbeteg emberek számára a legmegnyugtatóbb társaságot jelentik, nyugalmasabbat, mint saját embertársaik - mutatta ki egy tanulmány. A velük való együttlét során csökken a betegekben a szorongás, és a vérükben lévő stresszhormonok szintje.

 

A kutyák nagy vigaszt jelentenek a betegek számára. Boldogabbá, nyugodtabbá teszik a betegeket, akik ráadásul úgy is érzik magukat, mint akiket nagyon szeretnek. Ez különösen akkor hasznos érzés, amikor az ember fél és nem érzi jól magát.

Bármilyen kutyusból lehet terapeuta, legyen az fajtatiszta, díjnyertes, vagy éppenséggel keverék. Ismerniük kell az alapvető parancsszavakat, és - ellentétben a „hétköznapi" kutyákkal - nyugodtnak kell maradniuk a sok járókeretes és tolókocsis ember közelében is.
Sőt, a terápiás állatnak nem is kell feltétlenül kutyának lennie. Erre élő példa Quai és Pó, a két vietnami csüngőhasú malac, akik gazdájuk, Maryanne Windish jóvoltából az amerikai Doylestown kórház betegeinek hoznak fényt az életébe, adják vissza életkedvét.

 *

 Állati tudomány

A kutyaeledel-gyárosok, az ideggyógyászok, az állatorvosok és az állatkereskedők mind egyetértenek abban, hogy állatot tartani jó. A pennsylvaniai egyetemen 1977-ben végzett ideggyógyászati kísérletből kiderült, hogy a szívbetegek életben maradására minden tényező közül a legnagyobb esélye a házi állattal rendelkezőknek volt. Dr. Aaron Katcher sokat idézett tanulmánya szerint az állatokkal való kapcsolat még a társas emberi viszonyoknál is fontosabb. Ráadásul nemcsak kutya, macska, hanem aranyhal és papagáj tulajdonosok is akadtak a hosszabb életű szívbetegek között, egyikük meg éppenséggel gyíkfélét, egy leguánt tartott terráriumban. Az ideggyógyász professzor kijelentette, hogy a házi állatok kedvező hatással vannak gazdájuk vérnyomására. Lehetséges, hogy vérnyomásunk már annak hatására is csökken, ha kutya van a közelünkben? (Ez persze nem vonatkozik a nagytermetű vérebek társaságára.) A látványukkal gyönyörködtető állatok legalább olyan nyugalmas perceket jelentenek a szemlélőjüknek. Ember és állat kapcsolatát sokan sokféleképpen tanulmányozzák napjainkban is. A kutatóknak köszönhetően kijelenthetjük, hogy valamilyen módon minden élőlény kommunikál a környezetével, és ezen belül is kiemelten, valamilyen saját nyelvezeten "beszélget" fajtatársaival. Milyen érdekes, hogy az emberi kommunikációnak is több mint felét a testbeszéd teszi ki, vagyis szavak nélkül adunk és veszünk is jeleket a környezetünkből.

 A kutyák, mint szociális kenőolaj

Adatok szerint a gazdik több mint fele családtagnak tekinti a környezetében élő állatot. Úgy társalog, úgy gondoskodik róla, mintha a gyereke lenne. Sok magányos ember így teremt magának családot. A társaság már önmagában pozitívan befolyásolja a személyiséget, nyitottabbá válik, könnyebben teremt kapcsolatokat. A kutyák amolyan „szociális kenőolajként" működnek egy lakótelepi közösségben: magyarán közelebb hozzák egymáshoz az embereket. Egy jól megválasztott állat teljesítménynövelő hatással van a gyerekekre, sok esetben tanulási zavarokat képes orvosolni. Ha engedjük, hogy az apróságok lakótársa legyen egy saját maga által választott kutya, akár tengerimalac, vagy kanári olyan jellegzetes kisgyermekkori problémák, mint az ágybavizelés, vagy a lidércálmok ugyancsak enyhíthetők. A gyerekek számára az állattal való együttélés könnyebben átlátható társas szabályokat mutat meg, a kommunikációs jelzéseikre azonnali és könnyen érthető választ kapnak, valamint egyértelművé teszi számukra, hogy a cselekedetek mindig vonnak maguk után valamilyen következményt. Az állatok ugyanis képesek felismerni érzelmeinket és annak megfelelően viselkedni. Jelenlétük csökkenti a szorongást és serkenti az érzelmek kifejezését.

A felelős állattartás

Az állattól feltétlen szeretetet és elfogadást kapunk. Hiszen mindig örül, ha látja a szeretett embert, nem számít, hogy az jól vagy rosszul teljesített a munkahelyen/iskolában, ki tudta-e fizetni a számlákat, stb. Ennek a mai, erősen teljesítmény centrikus világban komoly értéke van. Az állatról való gondoskodás fajtánként eltérő kötelezettségeket jelent a gazdiknak, melyekről nem árt alaposan tájékozódni, mielőtt „jaj, de aranyos vegyük meg!"- felkiáltással hazavisszük az állatkereskedésből. Sajnos a kutyától és a macskától bőr-és féregfertőzést lehet kapni, ezért az állatokat rendszeresen orvoshoz kell vinni. Bár a legtöbb állat viselkedéséből már kiolvasható, hogy valami nincs rendben. A kutya heves vakarózással jelzi az élősködők jelenlétét, a cicák pedig sűrűn mosakodnak, ami nem azt jelenti, hogy milyen tiszta, hanem éppen az ellenkezőjét. A hörcsögök és tengerimalacok agyvelőgyulladás kórokozóit hordozhatják, ezért mindig ügyeljünk, mivel engedjük érintkezni az állatot, mivel etetjük. Ha van otthon akvárium, a gyerekekkel értessük meg, hogy a vízbe bele nem nyúlhatnak, mert a díszhalak nagyon fogékonyak a fertőzésre. A teknősök és más hüllőfajok is szeretik a távolságtartást, inkább egzotikus külsejükkel teszik kellemessé környezetünket: a simogatástól kíméljük meg őket. Némelyik állat a belügyeibe való beavatkozásként értékeli a túlzott közeledést, ez főként a mostanság egyre népszerűbb lakásban tartott vadállatokra vonatkozik. Persze balesetek mindig történnek.

Az állat nem játék

Az utóbbi időben egyre többet hallunk kutyatámadásokról, amelyek sokszor a családban élő 2-3-4 éves apróságokat érintik. Sajnos egyes állatok kiszámíthatatlan módon reagálnak a kisgyermek felbukkanására. Idősebb kutyák féltékennyé válhatnak a babákra, hiszen kevesebb figyelem jut nekik. A totyogó gyerekek szeretnek mindent megtapogatni, a kutyák farkát, szőrét, fülét sem kímélik felfedező körútjaikon. Erre a kiképzésre egyik kutya jól reagál, a másik megijed, és kiszámíthatatlan mozdulatokat tesz. A gyereket minél előbb rá kell vezetni, hogy a kisállatok nem élő játékszerek! A közelükben nem szabad gyorsan mozogni, kiabálni, csapkodni, mert ezek olyan zavaró tényezők, melyek kiszámíthatatlanná tehetik az állat viselkedését.
Ha a gyereket megharapja a kutya, de rendesen beoltották a jószágot, akkor csak a sebesüléssel kell törődni. A felületi sebek házilag orvosolhatók, ellenkező esetben irány az orvos. Ha az alapvető szabályokat betartják, a gyerek és a házi kedvenc között általában jó kapcsolat alakul ki. Számos kutatással igazolták, hogy az a gyerek, aki szőrös állat - kutya, macska, egyéb kisemlősök - mellett növekszik, annál kevésbé valószínű az asztma és az allergia kialakulásának lehetősége. Bár eljönne az az idő, amikor az orvos úgy írhatna fel háziállatot a betegnek, mint ma a gyógyszereket!

 *

Sértődős barátunk, a kutya

A világ legnagyobb, az ember és a kutya kapcsolatát vizsgáló tudományos kongresszusán jelentették ki nyugati egyetemek professzorai: a négyéves gyerekeket éri a legtöbb kutyatámadás, mert az állat vicsorgását nevető arcnak vélik.

Többek között az is elhangzott ezen a tanácskozáson, hogy emberi módon értékeljük a kutyák jelzéseit és viselkedését. Bár a gazdik gyakran meg vannak győződve róla, de a négylábú kedvencek nem néznek bűnbánó arccal, hiszen nincs lelkiismeret-furdalásuk sem. A gazdi szigorú, feddő viselkedésére reagálnak, s nem szégyellik magukat.

Ugyanakkor egy másik tudós vizsgálatokra hivatkozva kijelentette, hogy a kutyák akkor is alázatosan viselkednek, ha nem követtek el semmit, de ok nélkül kapnak büntetést. Némi ellentmondás: négylábú barátaink rendelkezhetnek bizonyos szintű igazságérzettel, csökken együttműködési készségük, ha úgy vélik, igazságtalanul bánnak velük.

 Gyakorlatban, ellentmondásos eredmény

A tudósok megállapításaival kapcsolatban - több évtizedes állatorvosi gyakorlattal a háta mögött - dr. Parcsami Sándor elől járóban megjegyezte: ajánlaná a tudósoknak, hogy folytassanak kisállatorvosi praxist. Akkor közelebb állnának a valósághoz megállapításaik.

- Átlagban eltelik öt év is, mialatt egy négyéves gyereket megharap egy kutya. Eszerint a gyakorlatba nem lehet átültetni a konferencián elhangzottakat. A harapások jelentős oka egyrészt a területvédelemre vezethető vissza. Sok harapás adódik abból, ha például etetik a kutyát, s meg akarják mozdítani a tányérját. Esetleg két kutya összeveszik, s a gazdik szét akarják szedni őket. Ez a legrosszabb, mert az állatok magukkal vannak elfoglalva, s nem nézik, kit harapnak meg. A gyepmestert kimondottan utálják a kutyák, a szagáról, a hurokról tudják, ez a fogóember. Néha ők is elszenvednek harapást, ha nem ügyesek. Az illuminált embert sem szeretik a kutyák. Ilyenekből tevődnek össze a mindennapi eseteink.

Arra, hogy túlságosan emberien értékeljük a kutyákat, Parcsami doktor megjegyezte: emberek vagyunk.

- A lelkiismeretről alkotott tézis is ellentmondásos. Erről az a véleményem, ha rosszat tesznek a kutyák, s a gazdik rájuk szólnak, igenis bánkódnak rajta. Akinek jó a kapcsolata a kutyájával, annak a kutyája tudja, hogy rosszat tett.

Az igazságérzetet úgy fordította le dr. Parcsami Sándor, hogy a kutya meg tud sértődni:

- Ha elviszik egy állatorvoshoz, annak a kutya nem örül. Szokták is mondani a tulajdonosok: „Most két napig nem áll szóba majd velem." Igenis tudja a kutya, ha nem tettek vele jót. Ha a gazdi ilyenkor nem próbál a kedvében járni, két nap alatt elfelejti. A kutya nem olyan, mint az ember, hogy sértődésében hetekig-hónapokig nem kommunikál.

- Azt azonban megjegyzi a négylábú barát, ha valaki bántotta. Nem magáról a személyről, hanem a hangjáról vagy az öltözködéséről ismeri meg. Engem a hangomról. Addig nincs gond, amíg nem szólalok meg, aztán tudják, hogy ettől az embertől nem sok jóra számíthatnak. Olyan megfigyelésünk is volt az állatkórházban, hogy egy komondort bántott egy kék köpenyes munkás. Az állat a személyt nem jegyezte meg, de a köpenyt igen, s aki ilyen ruhában közeledett felé, annak annyi volt - mondta végül dr. Parcsami Sándor.

 *

 A doberman lányt épp az előbb mentette ki a tűzoltó a tűzből, kirántotta az égő házból a kertbe, aztán folytatta az oltást.

 Amikor végre sikerült eloltani a tüzet, leült, hogy egyen és pihenjen.

 Egy fényképész észrevette, hogy a kutya nézi a tűzoltót a távolból.

 Látta, hogy a doberman elindul a tűzoltó felé, és kíváncsi volt, mi fog történni.

 Felemelte a fényképezőgépét, a kutya odaért a fáradt emberhez, aki megmentette őt és a kölykeit.

 A fényképésznek sikerült elkapnia a pillanatot, amikor a kutya csókot adott a tűzoltónak.

 *

 TÖRTÉNET SZAVAK NÉLKÜL

 

May this renew your

faith in the human race.

 

Lehet, hogy ez megújítja

hitedet az emberben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 *

 Nincs mire várni, nekik már nincs HOLNAP!

Őszintén a Magyarországon uralkodó állapotokról:

 A gyepmesteri telepre bekerült állatok mentése embert próbáló feladat, épp úgy, mint egy állatmenhely üzemeltetése. Az olyan szervezeteknek, akik a sintértelepekről mentenek az  anyagi fedezeten kívül, az idő amiből a legkevesebb áll a rendelkeztésre, hiszen a törvény által előírt 14 nap lássuk be, igen rövid határidő az állatok ideiglenes vagy végleges elhelyezésére!

 Tény:

Az ország területén folyamatosan 1.000.000, jól látod, egymillió feletti a kóbor állatok létszáma! Évente a hivatalos adatok szerint mintegy 150.000 állatot ölnek meg a sintér (gyepmesteri) telepeken! A "nem hivatalos" becslések ennél jóval nagyobbak lennének!A maradék sorsát inkább itt nem is részletezném. A "divat" állatok felelőtlen szaporítása az anyagi haszon reményében, továbbá az állattartók felelőtlen hozzá állásának köszönhetően világra jött "felesleges" szaporulatok csak tovább fokozzák ezt a katasztrófális állapotot!

Alig 3 hónaposan kellett meghalniuk anyjukkal együtt!

A "behunyjuk a szemünket" és "fejünket a homokba dugjuk" technikák itt már mit sem segítenek a helyzeten! Előbb- utóbb mindenkinek szembesülnie kell a valósággal! A másik tény az, hogy az utóbbi időben igen lecsökkent az örökbe fogadások száma, továbbá az ideiglenes befogadók sem tolonganak a szervezeteknél ! A társadalmi aktivitás oly mértékben vissza esett, az állatok utcára dobálása pedig oly mértékben megnőtt, hogy az állatvédő szervezetek ezeket az állapotokat már képtelenek orvosolni, így természetesen egyre több állat hal meg az utcákon és a sintér telepeken. Az állatmenhelyek zsúfolásig megteltek országos szinten, így több állatot képtelenek fogadni hely hiány miatt, mivel az örökbe fogadások elenyésző mértékűek, így nem szabadul fel soha elég hely az újabb állatoknak. Nagyon sok önmagát még ellátni képtelen kidobott kölyök kutya és cica hal éhen erdőkben és utak mellett, holott sokszor pont annak reményében teszik őket oda, hogy valaki rájuk találjon, így lelkiismeret furdalás nélkül élhetnek tovább az ex "gazdák". A valóság az, hogy az esetek nagy többségében ez nem történik meg, ezáltal  ezekre az állatokra hosszú és keserves kínhalál vár! Egyetlen humánus megoldás létezik, ami nem más, mint az IVARTALANÍTÁS!

"Mi állatvédők sem tudunk csodákat tenni, de legalább megpróbáljuk! Örökbe fogadók és ideiglenes befogadók híján már nem tudjuk a kiszolgáltatott és magára hagyott  állatokat hová elhelyezni, így ne feküdjön le egyetlen érző ember sem azzal a nyugodt lelkiismerettel, hogy az állatvédők úgy is megoldják majd! Akit egy kicsit is érdekel az állatok sorsa és módjában áll legalább ideiglenes elhelyezést biztosítani ,az jelentkezzen az állatvédő szervezetek elérhetőségein lakóhelyének megfelelően. A sintértelepekről mentő szervezetek esetében, pedig nincs mire várni, nekik már nincs HOLNAP! Nálunk minden most  történik, így nincs időnk a tétlenkedésre! Aki pedig tevőlegesen nem szeretne  fellépni ezek ellen a kegyetlen dolgok ellen, azt az állattartót csak arra kérjük, hogy ne szaporítson, hanem ivartalanítson!"

*

 Állatkínzók póráz nélkül

A Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátora, Szilágyi István mesélte lapunknak a következő szörnyű történetet, amelyet felidézni is szívszorító - főként kutyatulajdonosnak -, s amely csak annyiban „szerencsés" kimenetelű, hogy sikerült lebuktatni egy hazai kutyamaffiát.

Egy kutyakölykökkel zsúfolt magyar teherautó az olasz határon túl, az autópálya melletti egyik parkolónál félrehúzott. A sofőr pihenni akart. Mellékesen megnézte a „szállítmányát". Nem dúlta fel a látvány. A kutyák többsége addigra már nem élt: nem bírták a kínzó utat, a zötykölődést étlen-szomjan, koszban és ürülékben, egymásra halmozott papírdobozokban. A sofőr nejlonszatyrokba tette az elpusztult, jobban mondva elpusztított kis állatokat. A pihenő szemetesébe dobta őket.

Arrafelé utazók később felfedezték az elhajított tetemeket, jelentették az olasz rendőrségnek, azonnal nyomozás indult: a szatyrok buktatták le a sofőrt. Az ügy szálai egy magyarországi kutyamaffiához vezettek: az állatkölyköket Olaszországban akarták sokszoros áron értékesíteni, amely még mindig lényegesen olcsóbb a különféle „trendi" kutyák ottani áraihoz képest.

Képünk illusztráció

Szilágyi állítja: amióta csatlakoztunk a schengeni övezethez, a szabad határátlépés miatt szinte lehetetlen pontosan nyomon követni a kutyakivitelt. Az biztos: Magyarország mindig is a térség fő kutyaexportőrének számított. Egész Európában, de főként Olaszországban, Németországban, a Benelux államokban vevők a hazai kis ebekre. Szilágyi úgy kalkulál: ma már évente százezret is kivisznek Nyugatra.

- Ha valaki egy vagy maximum öt kutyával utazik külföldre, akkor kötelező az útlevél az állatoknak. Ám ha több mint öt kutyát szállít ki, az kereskedelmi ügyletnek számít, amihez elegendő egyetlen összesítő felsorolás a hatósági állatorvostól. Ez szintén a kutyamaffiák jövedelmező üzletének kedvez - magyarázza Szilágyi.

A kutyaexportot amúgy nem tiltja jogszabály. Amióta beléptünk az unióba, nincs „bevallási kötelezettség", nem kell elvámoltatni a kutyákat. (Kerestük a VPOP-t is: valóban nincs nyilvántartása a kutyakivitelről.) Csakhogy - teszi hozzá Szilágyi - a kutyamaffiák által „forgalmazott" állatok nagy része elpusztul, mielőtt célba ér. Önmagában is állatkínzás, hogy „bedobozolt tömegáruként" kezelik őket.

Nemrég holland és dán állatvédő szervezetek filmet forgattak az itteni kutyamaffiákról, ehhez Szilágyi István segítségét kérték. Rejtett kamerával mentek a gyáli kisállatpiacra. (Ez csak egy a számos hasonló vásár közül.) Szilágyi „játszotta" a felvásárló szerepét, a külföldiek hamis névjegyet mutattak: hazájukban kisállat-kereskedést üzemeltetnek.

- Az egyik árus harmincezerért kínálta „portékáját", shi-tzu fajtájú kutyakölyköket. A felvásárlók - mondhatjuk azt is, a „kutyamaffiák" - az ilyen kutyákat Hollandiában több mint négyszeres áron, százötvenezer forintért adják tovább. Az árus azt is mondta, évente akár száz shi-tzu kölyköt tud „produkálni" - idézi fel az esetet Szilágyi.

Magyarországon jelenleg a legnépszerűbb kutyafajták a következők: schnauzer, mopsz, francia bulldog, cocker spániel és yorkshire terrier.
A kistermetű kutyakölykök ára - alomtól függően - 30 ezer és 60 ezer forint között ingadozik. A szintén toplistás csivava valamivel drágább, 80 és 200 ezer forintért kínálják tenyésztők (a szaporítók ennél kevesebbért). Az ilyen kutyák ára nyugaton 500 és 1000 euró között mozog.És hozzáteszi: szaporítás és tenyésztés - nem ugyanaz. A tenyésztő számára a minőség a fontos, a szaporítónak a mennyiség, hogy minél több kölyköt tudjon eladni. Az anyakutyákat „szülőgépnek" tekinti - ez is állatkínzás.

Egyébként az állatvédő járt olyan településen is, ahol szinte minden háznál elsődleges keresetkiegészítéssé vált a tömeges szaporítás. Az ilyen helyeket „kedvelik" leginkább a kutyamaffiák.

De mit lehet a hatóság, miként „igazolhatja", hogy milyen céljai vannak a kölyökkutyák „nagybani" felvásárlóinak? Ezt gyakorta a szaporító sem tudja. Sejteni persze sejtheti, ám - mivel neki csupán a pénz a fontos - nem törődik azzal, mi lesz kutyáinak a sorsa, hova kerülnek.

Czerny Róbert állatvédelmi civil ombudsman szerint az állatvédők és a hatóságok is legfeljebb találgathatnak a célállomás alapján.

Például: több európai országban is élnek távol-keleti kolóniák, amelyeknél hagyományos étel a kutyahús. Sokszor magyar üzérek szállítják ehhez az „alapanyagot". Vagy: kísérleti célra viszik ki a kiskutyákat. Ha kint lefülelik az illegális állatkísérleteket vagy a kutyahúsevőket, az ottani hatóságok büntetőeljárást indítanak ellenük. Itthon - ha bizonyítható, hogy magyarországi kutyamaffiák voltak a közvetítők - csak közigazgatási eljárást kezdeményezhet a hatósági állatorvos vagy az önkormányzati jegyző. Legfeljebb százötvenezer forintos (!) büntetésre számíthatnak az elkövetők. Ám az érdekeltek tízmilliókat kereshetnek a tömeges kutyakereskedelmen.

Állatvédők egybehangzóan mondják: hazánkban „többféle" kutyamaffia működik, céljaik eltérőek. Vannak, amelyek leginkább a nyugati „trendekhez" igazodnak. Ha ott egy celeb - például - pincsivel vagy shi-tzuval mutatkozik a médiában, a gyerekek, fiatalok többsége azonnal pincsit vagy shi-tzut akar. Ezek a fajták itthon néhány tízezer forintba kerülnek, kint viszont ötszáz-ezer euróba. És már indul is a magyar kutyamaffia, amely olcsón kínálja az épp divatos kis ebeket.

De olyan üzérek is vannak, akik fajtiszta harci kutyákra „szakosodtak" külföldi állatviadalok számára.

- A kutyaviadal tilos, büntetendő. Csakhogy a rendőrség kizárólag akkor indíthat eljárást, ha tetten éri az elkövetőket, vagy ha bizonyítható, hogy az összecsapás megtörtént. (Persze többnyire ilyenkor sem a közvetítő kutyamaffia bukik le, hanem azok, akik állatviadalt tartanak - említi Czerny Róbert.)

Az állatvédelmi ombudsman szerint az üzérek „papírforma szerint" mindig hobbiállatnak viszik külföldre a kiskutyákat. Tehát jogilag rendkívül nehéz felelősségre vonni az exportőröket.

Reuters-Fotó

Czerny mindehhez hozzáteszi: az állatok származási papírjai könnyen hamisíthatók. És mert a kutya okmánya nem közokirat, a hamisítása nem büntetendő.

Szilágyi István leszögezi: jogi úton lehetetlen a kutyamaffiák megfékezése. Úgy véli, csak pénzügyi vizsgálatokkal állítható meg a kereskedés és export az itthoni kutyaszaporítóknál.

- Az interneten és némely állatmagazinban is fellelhetők „figyelemfelkeltő" hirdetések. Például: három hűtőt cserélnének anyakutyára. A Fehérkereszt Liga évek óta jegyzi ezek feladóit. A listát átadjuk az APEH-nak. Vagyonosodási vizsgálathoz nyújtunk állatvédelmi tippeket.

Ugyanakkor a visszaéléseket valamelyest korlátozhatja, hogy július 1-jétől nálunk is törvény van már a kutyacsip használatára, amelyet állatorvos ültet be az állat bőre alá, a nyakrésznél. Ez olyan, mint egy „elektronikus biléta": a chipleolvasóval minden adatot meg lehet tudni az állatról, nyomon követhető, ha esetleg eltűnik. A rendelet szerint csak az azonosítóval ellátott kutyákat lehet értékesíteni vagy elajándékozni.

A Btk. szerint legfeljebb három és fél év börtönbüntetés szabható ki állatkínzásért, ha az elkövető rendszeresen, több állaton követte el. A törvénykönyv állatkínzáson maradandó károsodás, illetve halál okozását érti.

Csakhogy - Szilágyi István szerint - a hazai joggyakorlat nem készült fel az állatkínzás szankcionálására. Eddig csupán egyetlen esetben szabtak ki letöltendő, hat hónapos börtönbüntetést ilyesmiért. Azt is csak azért, mert az elkövető korábban garázdaság miatt felfüggesztett börtönbüntetést kapott, és ez idő alatt követte el az állatkínzást. Szilágyi állítja: még a legbarbárabb bűncselekményt sem szankcionálják megfelelően a bíróságok. Példát is mond rá.

Egy dabasi asszony haragban állt két férfiszomszédjával. Egyik nap a két férfi a nő kutyáját a kerítés alatt áthúzta, majd a koponyatörést szenvedett állatot acélhurokkal megfojtotta. A városi bíróság első fokon megrovásban részesítette az elkövetőket, illetve az acélhurok „visszaszolgáltatására" kötelezte őket. Másodfokon 50-100 ezer forintos bírságot kaptak - a „bejelentett" rossz anyagi helyzetük miatt egy év próbaidőre. Az állatkínzó szomszédok aztán vadonatúj, többmilliós autóval távoztak a bíróságról.

 *

 Cesar Millan- A csodálatos kutyadoki

 http://nationalgeographic.hu/Programmes/kutyadoki/biographies

 http://www.youtube.com/watch?v=sf2tw4gWCnY

 http://www.emberkepzes.eoldal.hu/

 *

 Internet- kutyapszichológia lap:

 http://kutyapszichologia.lap.hu/

 *

 

Kutyák viselkedését tanító játék gyerekeknek

 

Érdekes és egyben megdöbbentően ötletes dolog jutott eszébe Barbara Morrongiello egyetemi professzornak.

 

Az ebek az ember legjobb barátai, de rengeteg olyan esetről hallottunk, mikor egy gyermek esett áldozatául a kutya dühének. Sok esetben a katasztrófa elkerülhető lett volna és ebben bizonyára segíthet az alapos kutatómunka után megalkotott játék.

A The Blue Dog célja, hogy "megértessék a gyermekekkel a kutyák viselkedését" és így elkerülhetik azt, hogy megharapják őket vagy még rosszabb történjen. Morrongiello szerint - és ez sajnos így igaz - "a gyermekek rosszul mérik fel a veszélyt, ha saját kutyájukról van szó". Úgy gondolják, hogy őket nem fogja bántani "legjobb barátjuk".

A játék különböző küldetésekből áll és két megoldása létezik egy feladatnak: jó és rossz. Utóbbi esetén a kutya elkezd morogni és vicsorogni, így a gyermek tudja, hogy rosszat csinált. Az ötlet remek, remélhetőleg be is válik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Érdekességek
Karcagi állatvédők - © 2008 - 2024 - karcagiallatvedok.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat