Erre az oldalra szeretnénk feltenni minél több észrevételt, hozzászólást, melyet eljuttatnak címünkre.
*
Ez egy régebbi történet, de még mindig gazdit keres ez a különleges kutyus. Mindannyian emlékszünk, mikor hozzánk került megrettenve, igen csak siralmas állapotban. Az ideiglenes befogadónak hála ma már sokkal jobb képet mutat.
*
Egy kedves örökbefogadó levele hozzánk:
Legjobb barátja az a cica, aki olyan csúnyán ráfújt, amikor Lulut elhoztátok hozzánk.Télen egymást melegítették a kutyaházban, mindig összebújva aludtak. Ennél egy fokkal már csak akkor érezte jobban magát, ha bekönyörögte magát a folyosóra, és idővel azon vettem észre magam, hogy már saját pokróca és helye van az egyik sarokban,és persze a szoba is egy jó hely a gazdi ölében... Hát, ennyit a következetességről. Lulu a csirkékkel is kijön ( tavaly még nem voltak), meg kiscicák is vannak újból, de nagyon odafigyelünk, hogy hogyan reagál a többi állatra a mi kutyusunk. Közvetlen nem engedjük a kicsikhez, de barátságosan viselkedik. Mindig elkísér a csirkeólhoz, a kismacskákhoz, és érdeklődéssel figyel. A csipogás, a kismacskák nyávogása hallatán nyűszit, toporog, mintha az anyai ösztönei törnének elő. Ha elmegyünk itthonról, gyakran nyüszít, de már tudja, hogy visszajövünk. A macskával versenyt futva jönnek a kapuhoz, amikor hazaérünk. Januárban megkapta a csipet, nagyon nyugodt, ügyes volt, az állatorvos tetszését is elnyerte.
Hát, dióhéjban ennyit a mi kutyusunkról. Töretlen lelkesedést kívánok nektek a munkátokban, mi nagyon örülünk, hogy annak idején megkerestünk benneteket!
Küldök néhány képet Luluról, így telnek a napjai nálunk. Sziasztok : Balláné Éva Kisújszállásról
*
Látogatás a Karcagi Állatmenhelynél
Július első hetében ifjúsági tábort rendezett a karcagi Hit Gyülekezete. A tábor célja volt a keresztény értékek elmélyítése a fiatalokban, amelyhez meglátogattunk több, városunkban működő értékes munkát, szerveződést, egyesületet.
Keresztény szülők gyermekeinek kiváló példa volt az állatmenhelyen folyó munka, látva, hogy az ott dolgozók milyen önzetlenül és odaszántan végzik az önként és ingyenesen vállalt feladatukat, hálát sem várva ezért. Gyülekezetünk tagjaként és a tábor szervezőjeként fontosnak tartottam, hogy a felnövekvő nemzedékben kifejlődjön az empátia, a részvét, s az állatmenhely megtekintése jó iskolája ennek.
A látogatásunk során először egy tájékoztatót hallhattunk a menhely jelenlegi helyzetéről, az ott lakó kutyák sorsáról, múltjáról, jelenéről. Több gyakorlati kérdésre kaptunk választ, amit máris tudunk alkalmazni a mindennapi életben a saját kedvenceinkkel kapcsolatban. Ezek után a gyerekek megetethették a kutyákat, sőt volt olyan lehetőség is – ami különösen nagy élmény volt – hogy egy nagyon szép nagytestű fehér kutyának kikefélhették a bundáját.
Nagyon jó volt látni, hogy a menhelyen lévő kutyák szépek, egészségesek és jól tápláltak. Ez azért lényeges, mert tudjuk, hogy a Karcagi Állatmenhely adományokból tartja fenn magát, és jó látni, hogy abból a minimumból az élelmezés jól megoldott.
Megtudtuk azt is, hogy nagyszerű folyamatok kezdődtek el a menhely életében, mert egy külföldi adományozó segítségével a jövő évben már egy felújított épületben, remélhetőleg jól felszerelt körülmények között folytatódhat az állatok gondozása!
A menhely rendszerét meglátva és megértve bátorítok minden kutyabarátot, hogy bátran fogadjon örökbe kutyát, biztosítva számára a meleg családi légkört. Addig is kitartást és erőt kívánunk a menhelyen dolgozóknak! Szeretnénk megköszönni, hogy betekintést nyerhettünk a menhelyen folyó munkába, amit jövőre ismét szeretnénk meglátogatni!
Szabó T. Mária táborvezető